Alárendelődsz a nehéz helyzetekben vagy megtalálod az egyenrangú kapcsolódást?
Életünkben jönnek-mennek a krízisek, hogy általuk fejlődjön jellemünk és épüljön az életművünk.
De mikor éppen a gödör mélyén vagy és segítségért kiáltasz tudd, hogy nem mindegy, hogy kitől és miért kérsz segítséget, azaz kinek és milyen tudattalan szándékkal nyitsz ajtót!
Minden kérdés az ajtódnak egy kitárása, azaz nyitás a világ felé, hogy bejöhessen valami új és választ kaphass egy régóta fájó kérdésedre.
Az egyik ügyfelemnek a legutóbbi beszélgetésünkben feltettem a kérdést, hogy hányszor szokott megfelelési kényszerből, azaz félelemből alárendelődni?
SOHA!!!!! – jött az azonnali erős és határozottnak tűnő válasz.
A kérdésemet viszont okkal tettem fel, hiszen 5 perccel előtte számára észrevétlenül tökéletesen leírt egy pár nappal azelőtti helyzetet, ahol félelemből alárendelődött.
Így visszakérdeztem, hogy ez biztos így van-e? Felismeri-e azokat a helyzeteket, ahol esetleg alárendelődhet?
Belementünk mélyebben a kérdésbe és hamar kapcsolt.
Rájött, hogy nem a megfelelő embernek, nem a megfelelő helyzetben mutatta meg a belső bizonytalanságát, azaz nem a megfelelő embernek és nem megfelelő időben nyitotta ki lelke ajtaját.
Vajon tanácsot akart kérni vagy csak megerősítést akart kapni?
Én úgy láttam, hogy igazából csak visszaigazolást szeretett volna kapni egy olyan embertől, akinek már régóta meg akart tudat alatt felelni.
2 fontos kérdést érdemes feltenned magadban mielőtt kérdezel.
1.fontos kérdés: Biztos, hogy a tanácsára vagy kíváncsi, nem pedig a megerősítésére?
2.fontos kérdés: Az illető egyenrangú félként kezel és szabadon hagy a döntéseidben?
Hol követhetünk el hibát, mikor tanácsadót választunk magunknak?
Lehet, hogy most meglepődsz, de sokan választanak maguknak olyan tanácsadót / trénert / pszichológust / „gurut”, aki lekezelően viselkedik velük.
Miért?
Azért, mert aki megmondja neked magas lóról a frankót, az elveszi tőled a döntés súlyát és felelősségét is. Úgy tűnik, mintha levenné a válladról a terhet és ez rövid távon azt az illúziót keltheti, mintha a megoldás felé haladnál…
Így nyugodt lehetsz az új irányba tett lépéseiddel, hiszen Ő tanácsolta, az Ő „szaktudása”, az Ő döntése és az Ő felelőssége. Nem hibázhatsz, hiszen ha nem sikerül, akkor az a „mestered” hibája.
Sok ilyen esetet láttam és bizony ahogy asztal sincs lábak nélkül, úgy
„Önjelölt, mindent tudó mester” nincs a „Felelősséget és döntést tudat alatt elutasító tanítvány” nélkül.
A külső segítség csak támogathat abban, hogy belül megtaláld a saját utadat és önmagadon segíthess. De más csak arra taníthat meg, hogy a saját iránytűdet jól kezeld. Többre nem!
Ne fogadd el más iránytűjét, hiszen azt nem a te életedre szabták! Hogyan is mutathatná meg neked a helyes irányt?
Bárkitől is kérsz tanácsot, legyen az egy barát, barátnő, szülő, testvér vagy egy szakember, kérdezd meg magadtól és figyelj a jelekre, hogy vajon egyenrangú félként tekint-e a rád és szabadon hagy-e a döntéseidben?
Vagy ő inkább az a típus aki mindig megmondja a frankót, osztja az észt és ha nem az ő útmutatásait követed, akkor lehord a sárga földig vagy már szóban sem áll veled?
Most már remélhetőleg tudod, hogy melyik út hova vezet. Dönts belátásod szerint! 🙂
Ha egy szabadon hagyó, de frankón őszinte coachot keresel, akkor lehet megtaláltuk egymást.