A boldogság elérése régóta foglalkoztatja az emberiséget.
Számomra mégis úgy tűnik, hogy sokszor összekeverjük a folytonos jó érzések és a gyors kielégülés keresésével, azaz a könnyű élettel, mely egy nagyon megtévesztő zsákutca.
A folytonos jó érzések keresése és a gyors kielégülés általában egy tudattalan belső hiányból fakad és legtöbbször pótcselekvésekhez vezet.
A boldogságban van egy fajta önfeledtség, de semmiképpen sem tudatlanság.
Pontosan mire gondolok?
Arra, hogy mikor ételt adok egy hajléktalannak, önmagamról elfeledkezem, de a másikról nem.
Tehát teljes tudatosságom jelenlétében ismerem fel az ő fájdalmát, nehézségét és ez motivál arra, hogy képességeim és szándékaim mértékében segítsek neki.
Az önzetlen segítségnyújtástól pedig egy boldog érzés alakul ki bennem.
Egyrészről azért, mert jót cselekedtem és ez másoknak hasznára lett.
Másrészről azért, mert éreztem az erőt és értéket magamban. Fontos vagyok a világ számára.
Ez az érzés, mindig önbizalmat és boldog érzéseket ad.
Ezért az egyik legjobb tanács egy depressziósnak, hogy keressen valakit, akinek értéket, segítséget tud adni. Ez fogja őt kihúzni a gödörből.
Szóval az adakozás, segítés örömét csak akkor élhetem át, ha a tudatomnál vagyok. Tudatlanul nem.
Ez igaz akkor is, mikor egy fizetős coaching ügyfelemnek segítek éppen. Ez nem karitatív tevékenység, de a vele töltött időben 100%-os jelenlétre és a neki való segítségre fókuszálok.
Összegyűjtöm minden tudásomat és tapasztalatomat és megpróbálok neki olyan támpontokat, visszajelzéseket adni, melyek segítik őt az útján.
Felébresztően hatottak rá a gondolataim, hiszen ezért keresett meg: fel akar végre ébredni a tudatlan álomból, ami miatt most nehézségei és fájdalmai vannak.
A tudatlan boldogság illúziója abból a tényből ered, hogy minél kevesebbet tud valaki, annál könnyebb az élete.
Ez részben igaz is.
Amíg például nem tudom, hogy a párom megcsal, addig ez nem fáj és nyugodtan élhetek tovább a rózsaszín ködben.
Persze ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy ez esetben kellően vak és naív vagyok még, mikor századjára is beveszem a süket dumáját és a kamu indokokat a gyanús esetekre.
Tapasztalhatod azt is, hogy akik kevésbé tudatosak, azoknak sokkal könnyebb az élete. Ez igaz. Viszont a kérdés fontosabbik része így szól, hogy vajon gazdagabb és szebb is az életük?
Akik mindig a könnyű utat választják, általában nem a lenyűgöző hegycsúcsok és a fejlődés felé veszik az irányt.
Átlagos és könnyű életet akarsz élni vagy vállalod a nehézségeket, hogy életed, személyiséged, lelki világod és környezeted gazdagodjon?
Lehet a könnyű utat választani egy ideig.
De előbb-utóbb a legtöbben felébrednek és akkor bizony lecsap a valóság súlyos pörölye. Ezt nem érdemes megvárni.
És igen, tudatlanul is érezhetem magamat jól. Alkoh*l, dr*g, p*rnó, kaszinó (amíg még nyerésre állok) – soroljam tovább?
Ha a mélyére nézel akkor gyorsan rájössz, hogy ezek csak felszínes jó érzések, melyek rövidtávú kielégülést okoznak és pont ezért vannak nagyon távol a valódi boldogságtól.
Fontos hangsúlyoznom, hogy nem gondolom, hogy minden élvezetről le kellene mondanunk, hiszen akkor sivár lenne az életünk.
A cél a tudatosság erősítésében van, hogy kikapcsoljuk a robotpilótát és hogy tisztában legyünk azzal, mit, miért és milyen mértékben teszünk.
Ne nyúljunk már egyből az okostelefonunkért, csokiért vagy borosüvegért, amint egy kis rossz érzés van bennünk.
A boldogság nem egyenlő a könnyű élettel és a jó érzésekkel. A boldogság iránya a tevékeny, fejlődő, mélyülő és egyre önzetlenebb út keresése, miközben gyönyörködünk a tájban és társainkkal együtt örömünket leljük egymásban és ebben a kalandos, élethosszon túl is tartó kirándulásban.
Az intenzív coaching programjaimon a legszebb hegycsúcsok felé vesszük az irányt, a valódi boldogság felé. Ehhez jól jön a profi segítség és a motiváló csapat. Hihetetlen élmény pár hónap alatt belső változásokon keresztülmenni és megragadni az erőnket.
Ha csatlakoznál a következő programomhoz, akkor nézd meg itt, hogy neked való-e?!